Nemrég került gazdasági-politikai reflektorfénybe a globális nyersanyagpiacnak a múltban viszonylag keveset emlegetett, ám annál nagyobb stratégiai jelentőségű területe, a ritkaföldfém szektor. A periódusos rendszerben a 15 lantanoidát a szkandiummal és az ittriummal kiegészülve nevezik ritkaföldfémeknek. Jellemzően alacsony koncentrációban fordulnak elő, ugyanakkor nevükkel ellentétben valójában nem ritkák, kitermelésük komoly környezetkárosítással járó folyamat, mely során radioaktív hulladék is keletkezik.
Fontosságukat az adja, hogy gyakorlatilag minden „modern” K+F-alapú iparág számára nélkülözhetetlen nyersanyagok, különösen az autóipar (akkumlátorok, katalizátorok), az IT szektor (merevlemezek, monitorok, kommunikációs eszközök) és a hadiipar (lézeres eszközök, irányító berendezések, mágneses berendezések, lopakodó technológia) számít a legnagyobb fogyasztónak. A szóban forgó fémek helyettesíthetősége jelenleg kérdéses. A témának aktualitást pedig az szolgáltat, hogy a kínálati oldalon 97%-os részesedéssel álló Kína  (Batou, Sichuan, Ionic Clay Region) jelentős mértékben korlátozta és tervezi korlátozni az exportot, emellett a szektort még szigorúbb állami ellenőrzés és konszolidáció alá készül vonni.

A kínai lépés stratégiai és fenntarthatósági szempontból is logikusnak tűnik, hiszen a ritkaföldfém szerepe hamarosan felérhet a kőolaj fontosságával. Az utóbbi években igen olcsón látták el a fejlett világot (leginkább az enyhe környezetvédelmi előírásoknak és az olcsó munkaerőnek köszönhetően), mely monopol helyzethez vezetett, azon az áron máshol gyakorlatilag nem érte meg bányát üzemeltetni. Emellet jelentős kutatásokat és fejlesztéseket folytattak a kitermelés hatékonyságának növelésére. Mindezek következtében más országok készletei egyáltalán nem csökkentek, Kínáé viszont jelentősen. További érv lehet, hogy a szakértők a belső kereslet jelentős növekedésére számítanak, hosszabb távon ésszerű terv lehet Kína számára az országban tartott ritkaföldfémre épülő magas hozzáadott értékű ágazatok kiépítése. A nagyfogyasztó fejlett országok (főleg Amerika) egészen a közelmúltig gyakorlatilag semmilyen jelentős lépést sem tettek a beszerzési források diverzifikációjára.

Amint az a fenti ábrán is látható, a vonatkozó részvényárfolyamok és termékárak erősen reagálnak a kínai állásponttal kapcsolatos hírekre. Például 2010. július 8-án a várakozásoknál alacsonyabb kvótaszintet jelentettek be. Augusztus elején pedig az ún.  könnyű ritkaföldfémek két domináns kitermelője (Batou Steel Rare Earth és Jiangxi Copper) egységes árazást vezett be, ami alapvetően az illegális bányászat megszűntetését és az állami konszolidációt hivatott támogatni.
Mindezek tükrében a Kínán kívüli (elsősorban kanadai és ausztrál) kitermelő cégekre vetül minden tekintet, számukra a hiányzó kínálat biztosítása óriási üzleti lehetőség. A kitermelés ugyanakkor nem minden, egy komplett ellátási lánc újraépítési folyamat hosszú idő lehet, egy 2010 áprilisi tanulmány szerint kb. 15 év kell az USA belső keresletének újbóli kielégítéséhez. A következő bejegyzéssel folytatódik majd a ritkaföldfém témakör, terveim szerint a szóba jöhető cégek kerülnek majd terítékre kilátásokkal és a kapcsolódó kockázati elemekkel (a teljesség igénye nélkül).