Signal

Korábban azt gondoltam (sőt biztos voltam benne), hogy a piacokon a leginkább érvényesül az egyén szerepe, ott független, nem osztozik senkivel és a felelősségek sem kenhetők el, tiszta és egyszerű a játék. Talán ez volt az, ami leginkább vezényelte az érdeklődésemet. Az álláspontom azóta megváltozott.... az érdeklődés viszont nem....

Portfolio.hu

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Befektetések és lehetőségek világa - ahogy én látom

2010.12.24. 17:32 signal85

Arbitrázs-történetek az 1980-1990-es évek Magyarországáról

Címkék: tőzsde könyvajánló bux ibusz gazdaságtörténet forward szeles nóra arbitrázs tőzsdesztori swappont indexarbitrázs

Jelen poszt eredetileg könyvajánlónak indult, majd gondolataim összeszedegetésekor jutottam arra, hogy inkább a „célmű” egy kiragadott fonalával fogok foglalkozni, ez pedig nem más, mint az ingyenebéd, a lényegében kockázatmentes nyereség. Valamely tényleg nagyszabású szabályozói és rendszerbeli változtatás általában tálcán kínálhatja a különféle arbitrázslehetőségeket, amit azonban hamarosan olvashatunk, az mai fejjel egészen elképesztő (vagyis számomra mindenképpen az). Másrészről éppen ez a terület az, amelyről viszonylag kevés hazai szakirodalom áll rendelkezésre.

 

Előbb azonban néhány szóban a könyvről. A Tőzsdesztori hiánypótló abban a tekintetben, hogy a legújabbkori gazdaságtörténetünkről tudomásom szerint kevés ehhez hasonló komplexitású feldolgozás született. A rendszerváltás folyamata többféle szálon és szinten kerül bemutatásra, az olvasmányélmény messze nem merül ki magának a budapesti tőzsde gyermekkorának a bemutatásában, szabályos képet kap az olvasó az egész korról. Kimondottan érdekes egy ilyen visszatekintő leíró műben olyan nevekről olvasni, akiknek többsége még ma is aktívan jelen van a pénzügyi területen.


 

Befektetői szemmel nézve a korszak legfontosabb jellemzője 21. századi világunkkal szemben az erősen korlátozott információáramlás, a nyolcvanas években a vezetékes telefon is hatalmas szónak számított, az internet, a real-time adatszolgáltatás és a tömegével ránk zúduló elemzések pedig legfeljebb csak sci-finek.  

 

Háromszoros havi kamat egyetlen hónap alatt

Elsőként lássuk, milyen teendői voltak egy átlagos banki betéttulajdonosnak egy hónapban a nyolcvanas évek végén. Alapvetően két vagy három hitelintézet fiókjai között járkált a pénzével, s mivel sokan tettek így, ezért sorbanállásra is be kellett kalkulálni az időt. Az erőfeszítések jutalma pedig pénzének háromszoros megfialtatása. Háttérként annyit tudni kell, hogy az OTP-nél havi az kaphatott adott havi kamatot, aki huszonhatodikán ott tartotta a pénzét, a Postabank napi kamatfizetést alkalmazott, némely takarékszövetkezet pedig az OTP-hez hasonlóan járt el (jellemzően a hónap utolsó napja volt a „célnap”). A bankok fejletlen rendszereik miatt nem igazán tudták lereagálni a fejleményeket.

 

Kötvényárfolyam anomáliák

Szintén a nyolcvanas évek végén járunk. Tőzsdei tőkebevonás, kereskedelmi banki hitelforrások, külföldi hitelforrások, komoly állami támogatások hiányában a kötvénypiac relatíve igen jelentős méretűvé és népszerűvé vált. A korábban már említett információhiány érvényes volt a kellő szaktudás hiányára is, egy kötvény reális/fair/arbitrázsmentes árfolyamát (értékét) kevesen tudták meghatározni (az árfolyamra ható faktorokat ugyancsak). Az arbitrázstevékenységet itt két intézmény árfolyamai közötti különbség "lesétálása" jelentette (ami nemritkán öt százalékpontnál is nagyobb lehetett). Mindezek ismeretében érthető több akkori egyetemista/frissdiplomás döntése, mely szerint inkább efféle hozamvadász szabadúszóként kezdtek el boldogulni, s nem siették el a "rendes" munkahelyek keresését.

 

IBUSZ-sztori, az első részvény

1990. június 21. történelmi jelentőséggel bír, a magyar tőzsde születésnapja, illetve az IBUSZ részvény első kereskedési napja Budapesten és Bécsben. A két külön helyszínen zajló kereskedés - a Monarchia időszakából származó tapasztalatok ismeretében - valósággal kínálta a földrajzi arbitrázs lehetőségét. Amellett, hogy a budapesti ár szignifikánsan alacsonyabb volt a bécsinél, a tranzakciós költségek felett is jelentős maradt az eltérés. Erős korreláció is tapasztalható volt, azaz a aktuális budapesti ár "igazodott" az előző napi bécsihez. A témáról bővebben itt.

 

A "swappontozás"

1991-1992-ben a rendszerváltás utáni devizakereskedelem belelendülésekor a jegybank határidős jegyzésárakat is közölt. A swappontnak nevezett különbség azt mutatta meg, hogy például határidős eladói pozícióban mekkora felárra lehetett szert tenni az azonnali árfolyamhoz képest. Hol itt a probléma?
1) A jegybank az azonnali árfolyamokat - természetszerűleg - mindennap módosította, ám a swappontokat (más terminológiával élve: az azonnali és a kötési árfolyam közötti különbséget) egy adott időszakra fixen tartotta. Ebben az esetben nem teljesült az az alapvető arbitrázskritérium, mely szerint a forward ügylet értékének (a várható jövőbeli árfolyam és a kötési árfolyam különbségének a jelenértéke) induláskor/megkötéskor nullának kell lennie. Attól függően, hogy éppen alul- vagy túllőtték a kötési árfolyamot, a spot vétel+határidős eladás vagy a spot shortolás+határidős vétel pozíciók lehettek nyereségesek.
2) Két határidős ügyletből álló pozícióval is biztos nyereségre lehetett szert tenni. A jegybank jellemzően a rövidebb (7-30 nap) lejárathoz alacsonyabb swappontot adott meg, mint a hosszabbra (31-90 nap). Ekkor a rövid lejáratra vétel, a hosszúra pedig eladás együttesen jelentette a kedvező stratégiát.

 

Indexarbitrázs

A kilencvenes évek második felében a budapesti határidős piacon a BUX termin ügyletek váltak a legnépszerűbbé. Ennek legfőbb okai - a "swappontozáshoz" hasonlóan - ismételten a félreárazások okozta arbitrázslehetőségek voltak. Amikor az index aktuális megfigyelt határidős árfolyama túlságosan meghaladta az elméleti szintet, a kívánatos pozíció az index eladása határidőre (a túlárazottságból fakadóan) és az indexet alkotó részvények (ún. fedezőportfolió) vétele az indexben megtestesített arányoknak/súlyoknak megfelelően. A nagyobb brókerházak iparszerűen űzték ezt a játékot, ami szakmai berkekben a "buxolás" nevet kapta.
A téma első kulcskérdése az ún. elméleti határidős árfolyam kiszámítása. A szakirodalom szerint ennek arbitrázsmentes egyensúlyi szintje a jelenlegi indexértéknek a kockázatmentes kamatlábbal történő felkamatoztatásával kapható meg (ez természetesen tovább korrigálandó az esetleges osztalékfizetések, tranzakciós költségek stb. hatásaival, melynek következtében az elméleti árfolyam inkább egy árfolyamsávként definiálható).
A második kulcskérdés pedig az, hogy ez az arbitrázs tényleg kockázatmentes-e. Az arbitrazsőrnek szembe kellett néznie a BUX összetételének változtatásból adódó dinamikus fedezés szükségességével, valamint elszámolási, adózási és likviditási kockázatokkal is.
A témáról bővebben itt.
 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://signal.blog.hu/api/trackback/id/tr302537221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.